hogy filmet nézni lesz a jobb,
vagy olvasással fárasszam magam.
És ha az olvasásra szavazok,
a "mit olvasni" még mindig hátra van.
Előttem tornyosulnak nagy virtuál-halomban
másoknak beküldött szépírásai.
Én meg ahelyett, hogy nekilátnék nyomban,
egy verset kezdek újra bekalapálni. Ni!
Mint Ninivében, elkapott a léhaság.
Ősrégi Uriah Heepet hallgatok,
bár jól tudom, ez marhaság,
itt hagyni kikapcsolva, lenne arra ok, a telefont.
Hiszen itt tornyosulnak nagy virtuál-halomban
előttem mások szépírásai.
Neki kellene látnom, elolvasni nyomban,
amíg ki nem dőlök mára. Mi
is tart vissza tőle?
Fáradt vagyok, és rettentőn unom
talán az életet.
Mennyi lehet még e sivatagi úton
hátra, míg megérkezik,
aki majd eltemet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.