Nem vagyok költő.
Már nem is leszek,
szóljanak belőlem
égetett szeszek.
Röp-képtelen vagyok,
leszakadt szárnyam,
pedig, hogy ragyog
a Nap néha, láttam.
Láttam, hogy felhő
szállott elébe,
elment a fény és
sötét jött helyebe.
Láttam hogy szája nyílt
földi pokolnak,
benne az ördögök
csak engem okolnak,
láttam, az emberek
erkölcse laza,
s agyam csak azon járt,
hogy' jutok haza,
mert leszakadt rólam
minden fényes vértem,
s eddig a bozótban
még csak beljebb értem,
hallottam, hogy' kong
a rémítő harang,
és semmiről sem szól
a cím, meg a rang,
és csak arról szólt
majd' minden dalom,
saját boldogságom
hogyan hiányolom;
nincsen hát helyem.
Röpülni nem tudok.
Más sem jön velem.
Sötétbe ballagok.
Hogyha egér cincog,
nem mozdulnak hegyek.
Nem hegycsúcsra tartok.
A pokolba megyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.