és oly végtelen e köztes állomás!
Ködbe vész a lét, nincsen stabil fogás,
csak sodródás van folyton, attól félek.
Nem is tudom, halok-e már, vagy élek;
jó volt a lét egy ideig. Oly csodás,
végtelennek tűnő fényár, ragyogás.
Ki úgy hiszi, hogy így marad, az téved.
Aztán ott lent. Sötét a pince mélye,
talán a sírgödör lehet még ilyen:
utat keresni, nem haladni sínen.
Zombi vagy, és nem tudod, jutsz-e fényre.
De véget ér, bár nem hiszed, a mélység.
És jön a Semmi, végtelen. Nincs kétség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.