Henry a nevem

Ipari hulladékból szegecselt zene,
komputerizált program-élet.
A betonkockában megélhetek-e?
Henry lettem, attól félek.

Mint térhatású képet monitoron,
úgy nézem folyton a tájat,
lehet a vár, vagy egy hegyorom.
A kívülállás is fájhat.

A sztereónak némi híjával vagyok,
elavult, hibás a berendezés:
a szemem kancsi. Bár a Nap ragyog,
a fény olykor mégis kevés.

Talán nem a Naptól kell várni,
hogy belülről árasszon minket el,
és essen meg, jöhessen bármi.
De a kérdésre soha nem felel
az ipari hulladékból szegecselt zene,
és a pixel a monitoron.
Henry a nevem. Még lehetek-e?
Kérdem? Mit?: nyüszítem és vonyítom.