Philip Larkin: Fathers

We set a saucerful of water on the kitchen sill
and check it before breakfast for three days straight
until it’s all evaporated. I think it’s more like that.
But don’t you understand that Jesus lives in the sky?
I think the moon is blown out, and the trees plucked
off the birthday cake and put back with the batteries,
and all the country of you divided up into the tiniest
of slices. But what I’ve got is microwave popcorn
and this ability to whistle every number one single
from 1987 onwards. There’s no use getting all het
up: I give you a bed for your tiredness: I give you
some bread I have toasted and buttered: I give you
a stretch of the earth, baked hard, where we follow
the shiny beetle hauling the shield of himself into noon.
I can tuck a cloud under your chin. If it’s an advert
the product is love. If it’s an element, water. If it’s
not consistent, that’s part of its charm. If it’s a bomb,
it’s a beautiful dud, and I love you, she says, this much.

Apák

Egy csészealjnyi vizet teszünk a konyhai ablakpárkányra
és három napon át ellenőrizzük reggeli előtt,
amíg el nem párolog. Azt hiszem, valami ilyesmi.
De nem érted, hogy Jézus az égben él?
Azt hiszem, a hold felrobbant, és a fák
kiugráltak a születésnapi tortából, aztán elemeket
beléjük téve kerültek vissza,
és az egészet a legkisebb szeletekre
osztották föl. De ami nekem jutott,
az a mikrós popokorn, és egyfajta képesség,
hogy elfütyülök minden számot, amit csak
írtak 1987 óta. De nincs értelme fölkapni
a vizet: kapsz egy ágyat fáradtság ellen: egy darab
földet, keményre kiszáradtat, ahol követjük
a fénybogarat, amint a hold elé vonja pajzsát.
Egy felhőt betömhetek az állad alá. Ha ez
reklám, akkor a termék a szeretet. Ha ez
egy elem, akkor az a víz. Ha nem konzisztens,
akkor ez bájának része. Ha bomba,
akkor az szép, öcsém, és én, mondja, ennyire szeretlek.