és mégis azon találom magam,
hogy időm szétfolyik haszontalan:
az ember írni elszántan leül,
és megakad. Keres, és mit talál?
Megírták ezt is, azt is. Ez a halál.
A világra csomót az értelemmel kötne,
ne fusson gyorsan szerteszét;
hiába fegyelmezi szívét, eszét:
fegyelmezetlen marad maga örökre.
Máris új téma, kép után lohol,
és megint beveri fejét valahol.
És légy hasznos, sürget a belső újra.
A homok majd gyorsan lepereg,
nem marad időd, ha nem mered,
vagy nem tudod kihasználni! Durva
dolgok jönnek: itt állsz verstelenül,
csak a hiányát érzed majd ott, belül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.