Lámpafüzér ég tíz méter magasan
végig, amerre az út megy.
Nincs a zsebemben egy kurva vasam sem,
hogy élek, már az is egy kegy.
Hódara hull, a fejemre szitál, és csak a
füst fedi folyton a várost.
Szájakból az orrba beszáll, a tüdő fullad,
zihál most.
Csak menni az úton a lámpa alatt,
a hajnal jön, vagy az este,
mindegy, hátra mennyi maradt,
míg befed a sötétség teste.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.