kint, leszakadó peremén.
A lábamat a mélységbe lógatom.
Hiányzik most a temegén.
A kő apró murvává szétesik,
a mélybe hull, porát a szél
szórja szét, viszi. Szemek nem lesik,
amint a követ mállasztja a tél.
Így mállasztja porrá szerelmemet
az elszivárgó, bősz idő.
Elmém lassanként végleg elfeled,
képed helyén a semmi nő;
már régen nem is álmodom veled.
Metszőn hideg a levegő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.