úgy csoszog most, óvatosan, figyelve,
balt a jobbhoz húzva, hogy el ne csússzon,
végig az úton.
Nyár idő van, s illata sincs a télnek,
tócsa sincsen, száraz az út előtte,
mégis úgy jár, mintha a téli jégen
csúszna a lába.
Most megáll, és két szeme égre fordul.
Jaj, de nincsen semmi tekintetében!
Nap felé, föl tartja talán az arcát,
mint aki láthat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.