hogy a tó már mozdulatlanságba dermedt,
az éji szelek csillogóra söpörték rajta a jeget
a szemközti part fölött emelkedő Nap előtt,
hogy az folyékony aranyból ráöntött vérét
lábunkig érő, ragyogó híddá szilárdíthassa meg rajta.
Az ilyen reggeleken semmi nem mozdul.
Mintha a madarak is lefagytak volna a légből,
a még nádvágóktól sem bolygatott, part menti nádas
sem zörren, és a parti fák ágai az ezernyi jégtüske alatt,
mintha cukormázba burkolóztak volna.
Csend van, még a tó sem kezdi muzsikáját,
a Napnak ereje majd csak később tágítja a jeget,
hogy a pattogó-csilingelő repedéshangok közé
a rianások dörrenése vegyüljön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.