Addig írni

Addig kéne írni verset, amíg élek,
amíg ki nem száll belőlem mind a lélek,
addig kell hangot adni a létezésnek,
amíg arról az emberek le nem késnek.

Miért is kell írni verset, mi a célja?
Ettől edződik talán lélek acélja?
Minek megismételni azt a sok dolgot,
amit más korábban, másutt szebben mondott?

Hányan gondolkodtak el már égre nézve,
mit csinálnak a világban, és mi végre?
Hányan fogalmazták meg azt szép szavakkal,
hogyan láttassuk meg a világot vakkal?

Miért kell, hogy verset írjak? Ki örülne,
ha a gyémánt tengely végül meggörbülne?
Tétovák a gondolatok, nem stabilak.
Helyet kellene adnom egy jó radírnak.

Verset mégis addig írok, amíg élek,
amíg csak ég, lobog bennem szabad lélek.
Ha egyszer a lángja végül majd kialszik,
nem lesz vers több. A világ sivár marad, szik.