már csak időnként mar belém hiányod.
Tudlak nélkülözni téged,
nélküled is megélek végre, látod.
Akár jeges téli szélben
a vastag és meleg télikabátot,
húzom össze az emléket
magamon. Így is lehet élni, látod.
Hangokkal zárom magamtól
el a múltamat és a külvilágot.
Nem jó, hogyha belegondol
az ember, hogy magadat így kitárod.
Nem vagy, már nem is hiányzol.
Tudom, nem új ma már ez a a gondolat.
De az este még legázol.
Az ember rigmust mondogat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.