és papírra eresztem őket.
Körmeim szavaktól véres karmok?
Legyilkolom a betűket?
Mondataim, mint hóhér-hurok,
tekerednek néha nyakamra,
ha túl hosszúak, megfulladok,
mert felfejthetetlen lesz a mantra.
Szótagok, magasak, mélyek,
mint érzelmek és gondolatok;
súlyosak, máskor sekélyek.
Olyanok, mint magam vagyok.
Játék ez. Véresen komoly,
még belehalni is érdemes.
Noha sokszor majd csak egy moly
falja a papírt. Csak arra les.
Vastag táblák közé szorítva
poros, megírt lapok, árkusok.
Boldogtalan volt mind, aki írta?
Vagy ezek mind mániákusok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.