A napfény sötét mágia,
és lényegi, még ha
a megfelelő dolgot megfelelő időben érinti is.
Valahol a kevert ég alatt üres a nyugalom.
Egy fehér molylepke libben be a fenyők árnyékából;
apró fény egy nagyobb fénybe.
Leülepedő hamu és eltűnő füst,
amiben itt maradunk.
Tétlenségem tűrésében találom magamat,
és arra reagálok, amit látok, és mint kiderül, semmi másra.
Figyelem a napkelte hatástalanítását.
Figyelem a hollók visszatértét sötétlő fáikra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.