Égszilánk szúrt meg egy éjjelen.
Vér freccsent égboltozaton
vörössel pettyezve végtelent.
Most nincs más köröttem, borzalom,
s hogy így marad, bennem félelem.
Égszilánk szívembe ágyazott
tűzvörös, vad, égő szirmokat,
gyökerük bennem szétgazott,
életet belőem szívogat,
kitépnem valami nem hagyott.
Égszilánk, ha mozdul, szúr szívem,
mint kés, hogyha benne hasogat.
Néha elájulok nyílt színen,
halálra rémítve másokat.
Hogy meggyógyulnék, már nem hiszem.
Égszilánk. Egy fénylő ég darab.
Csillaggal csipkézett végtelen.
Bennem él, így vagyok én ma rab,
ég felé törne az életem,
míg testem visszahúz, itt ragad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.