Előre görbül a nyaka.
Ujjai végén durvák a karmok.
Dús, kusza pofaszakálla rejti
kegyetlen vonalú száját.
Mereven, szúrósan néz
bozontos szemöldöke alól,
egy pillanatra sem fordítja el
tekintetét. Szinte megbénít.
Szája kegyetlen mosolyra húzódik,
amint szinte ugrásra készen
megfeszülnek az izmok lábában.
Most föláll. Nyílik az ajtó. Leszállt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.