Önéletrajzi regényemet írom.
Reflexióimat a létezésre.
Retteneteimet versekbe fojtom,
hogy ne nyüszítsek fel a sötét égre.
Állandóan emlékezem a végre.
Tragédiákról álmodom csak folyton,
Elkopott minden érzékem a szépre,
mégis írok. Nem nyerhetek a bolton.
Értelmetlen szócséplés így az élet.
Ugrani kellene, levegőbe fel.
Szárnyaim nem lesznek, attól nem félek,
de a kérdésekre a vers sem felel.
Mégis újra tollat ragad majd kezem,
verset írni. Így tudom, hogy létezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.