Egy csendes nyári éjjelen
a tiszta égre nézve fel
-- tudom, hogy senki nem felel --
magamtól mégis kérdezem:
Lett volna másik út nekem,
tüskés, göröngyösebb talán,
hogy túl a lét határfalán
igaznak lássam életem?
Talán, ha vándorlok tovább
akkor keresve más utat,
amelyet tábla sem mutat,
nem lettem volna ostobább?
Sok csendes téli reggelen
a kérdés újra felmerül:
mi módon éljek emberül?
Magamtól folyton kérdezem.
Kérdőjelezem életem.
Mögöttem nincsen semmi már,
előttem pusztán a halál.
Mi értelme, hogy létezem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.