Még ma is téged siratlak szüntelen,
mint folyó nélküli meder a vizet,
noha a dátumokat már keverem:
a múló idő felejtéssel fizet.
Talán nem is volt valódi szerelem,
van, aki tíz évben talál tíz ilyet;
én folyton azt az egyetlent temetem.
Hogy lesz még, már elvesztettem a hitet.
Mit tudhatom, hogyan éltél meg engem?
Talán a földrengés voltam számodra,
vagy nyári játék, egy röpke szerelem,
lehettem végül kígyó, maró kobra,
milyen távra is terveztél te velem?
Az én vízemnek ma sem ült el fodra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.