Hullámokban áramlik a fém, üveg, műanyag,
sárgásszürke benzingőz füstölög.
Partján állva megtéveszteni ne hagyd magad,
a folyók efemerek. Életük nem örök.
Most éppen dagad az ár, bár a gát utat rekeszt,
hogy száraz lábbal átkelhess a gázlón,
de jön a tél. Majd befagy, és átmenni sem ereszt,
attól tartok, mire eljön halálom.
Csak az olaj fogy ki a csövekből végleg,
és nem lesz többé olyan hatalom,
amely a folyót mozgásban tartaná, és vele téged,
az egész marad üveg-, gumi-, ócskavashalom.
Most pirosra vált éppen egy zsilipje,
de azon is átfreccsen a szennyáradat,
átaraszol egy autó előtted,
megáll, és fele a zebrára ráragad.
Gyalog megyek, így gyorsabb a dugóban.
Mint vérerekbe ragadt vérrögök,
ülnek tömegek magányosan az autókban.
De ez a civilizáció sem marad örök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.