Vergődés.
Gyötrelem az őrület mezsgyéjén,
de lángoló lobogás ugyanakkor,
hiszen nincs semmi más,
csak egyfajta tűz,
amely űz, kerget mindig máshová,
mintha eleget nem marcangolhatna
bármely lakás szobájában.
Éhezés; nincsen falás kenyér,
korty víz,
hiába ereget az ember csapból, üvegből italt
eloltani a tüzet,
nem csitít izzást és szomjat semmi,
bármi tart életben,
elméd már nem is vetít vásznára,
csak kínt; a szenvedést,
amelyet nem old fel,
csak ölelés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.