A fény üres varázslat,
hogyha nincs mögötte tartalom.
A zűrzavarba a csendek belevásnak,
hiába lógna védőn a falon
feszület, vagy vágtató lovas,
szerelmes Ádám, Évát ölelő,
ha tűzvirág is nyílik göcsörtös ágán,
gyökérkarma a lila földbe belenő
az almafának. És fehér a véges.
Lehet a végtelen sötét;
mint izzó pontok pettyezik a csillagok,
hogy eljut-e addig, kétes,
bárki, aki itt kortyolja sörét,
amíg el nem zárnak majd minden csapot.
A fény üres varázslat,
veszejti belső látásodat;
a szív, a lélek, amely tisztán lát csak,
ha létezik egy másik is,
amely támogat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.