Másként látni képtelenség,
mint komor sorstragédia:
hiába ragyog fenn a kék ég,
ha nincs mit beragyognia.
Sötét van este, komor a reggel
mindig, amikor fölkelek.
Képek jönnek fekete sereggel,
sötét, nyomasztó képzetek.
Harcolok ellenük. Könyvvel, piával,
verssel vértezem fel magam,
de robogok egyre. A pokolba, háttal.
Az út vége vajon még messze van?
S minden eladó. Az erkölcs, a hit.
Az vesz, akinek pénze van.
Alázzák, kifosztják mindet,akit
lehet, hogy ne éljen boldogan
Nincs nyugalom. Szinte száguld,
gyorsul velem a történelem.
Ha élni akarsz, piacon áruld
magadat. Áru az életem.
Hogyan lássam a kék eget
- mondják, fölöttem ragyog,
és közepén a Nap integet -,
amikor sötétben vagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.