Sötét csendben járok mozdulatlan
tömegben is szál-magányosan.
Hiába forr-zubog a katlan,
égő heve haszontalan:
a vas traverzek, sípoló ajtók,
mint apró csendek, vesznek körül,
vad ostorok, üvöltő hajtók
hangja vastag tejködbe merül.
Sötét a napfény. Árnyékba von
lelket ott, szögletet itt, szívet.
A szürke ég alacsony plafon.
Más szinteken is ugyanaz fizet.
Itt áll a csend, még ha üvölt is.
Varjú röppen száraz ágra fel.
Az ember sérült, és néha ölt is.
A hívó szóra sötét csend felel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.