Az aszfalton megkopott csíkok.
Már nedvesen csillog a járda.
Az ember csontjában érzi a nyirkot,
elég is lesz a séta mára.
Hűvös az idő márciushoz képest,
bár telünk nem volt nagyon hideg.
Nem lesz nyugodt évünk, úgy fest,
a hírektől az ember tiszta ideg.
Összeszorul, vonaglik a gyomor,
a szívet gyakran a görcs markolássza,
bár messze van még tőled a nyomor,
néha fölmegy az ember láza.
Mennyi munka még elvégezetlen!
Mennyi soha el nem hált szerelem!
Mennyi hiány leskel éhesen szívemben,
ezeket mind hiába temetem!
Az aszfalton kopott zebracsíkok,
az eső,mint őszi, halkan csepereg.
Lassan majd megszűnnek a kínok,
amire a homok mind lepereg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.