fejet hajtva a szél előtt
megyünk múltnak, jövőnek háttal.
Tele füstöljük a levegőt.
Ritkás sorokban, egyszerre lépve
más-más mintákat formáz agyunk:
bár egyazon valóság hozott létre,
tömegben egyediek vagyunk.
Azonos minták, ismétlődnek,
mégis mások az életek:
története van múltnak, jövőnek,
de mi maradunk jövőtlenek.
A szél folyton fúj, mindig szembe,
a hátszél csak másokat segít.
Ha port hint arcunkba, szemünkbe,
elmormolunk egy "Istenit".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.