mint amikor autóbusz ugrik a levegőbe föl,
hogy azután az úttest fölött haladjon,
eldobva kerekeit,
hiszen már szükség sem lesz rá soha,
vagy amikor a megfogható dolgok
fogalommá válnak,
ily módon nem az ige testesül meg,
de a test válik az igévé,
amely megfelelő pillanatban kimondva aztán
akár tetté is válhat,
egy új világ kezdetévé.
Szintet lépni kellene,
mert felsőbb szintekről
nagyobb távlatokat láthat be az elme,
mint amikor fölballagunk sok-sok lépcsőn
a tűztoronyba, kitárul előttünk a világ
- és ugyanakkor elrejtőznek a részletek -
látjuk, amint a távolban sűrű sötét viharfellegek
tornyosulnak, fellobbannak a tüzek
és harangot kongatván - Vész közeleg! -
a szintből adódóan el is hinnél azt a népek.
Szintet lépni kellene,
mert a földszintről nem hangzik a szó,
ha a földszinten mondod,
hogy a reggeli narancs színű Nap
délre barnává válik,
hogy a délutáni vérvörösből
az éji feketébe sötétedjen,
azt gondolják, badar beszéd ez,
dr ha szintről mondja valaki,
van esélye, hogy lecseréljük a Napot az égen.
Addig hiába motyogom magyarul.
vinnyogom világosan,
dadogom dadával,
üvöltöm üveg hangon:
emberek! Tűz van!
Ég a házad!
Ég a városod!
Ég az ország vörös-barna tűzben,
megont csak fekete pernye marad!
Ki figyel oda?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.