Beh megúntam immár szeretetlen lenni,
éveim sötétben, magányban pergetni,
egyre azt számlálni, mennyi van még hátra,
hogy majd készüljek a végleges halálra!
Beh megúntam immár reményleni meddőn,
hogy helyem van máshol, nem csak a temetőn,
úgy feküdni minden átok este ágyba,
csak démonaimban lelek álom társra.
Beh nagyon megúntam, Istenem, teremtőm,
hogy egyedül járok e sötét temetőn,
ahol a madárdal panaszos gyászének,
s temetésre várok, mint a többi vének!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.