A szürkék hegedűse lettem,
mint a rosszabb epigonok?
A létbe vetve állok elveszetten,
vagy csak folyton magamról pampogok?
Mint gyermek, aki anyaölbe vágyik,
ha rászólnak komoly, felnőtt emberek,
szégyenlem magam néha pirulásig,
ha kiröhög néhány fenegyerek.
Pedig én nem hiszem, hogy rosszat teszek,
akkor sem, ha nincs rá sok vevő.
Másoknak, lehet, nálamnál több az esze,
vagy feléjük tán sűrűbb a levegő?
Ismétlem: ne légy már ilyen kishitű! Alig pár embert ismerek, akiknek van annyi esze, mint Neked. Sőt, sokan csak századannyi tudásnak is örülnének.
VálaszTörlés