Telve a füzet már ócska fél sorokkal,
szavakkal, amelyek semmire sem valók.
Ötletek jönnek, csak szórom két marokkal,
Mivégre? Nem változtathatok valót.
Végtére is: nem mindegy, hogy így, vagy úgy?
A végállomás úgyis ugyanaz.
Göröngyös, egyenes, vagy kanyargós az út,
végigjárni egyként haszontalan.
Egy végállomásra fut végül mindenik:
a sárgödörnek szája tátva vár.
Mi volt, mi lesz még, akkor úgyis megszűnik,
ha véget ér a lét, és eljön a halál.
Képzelhetek jövőt, és nagy "E"-vel Embert.
Kit érdekel, ha múlik mind, ami jó?
Kimért időd, végére érve, hogyha eltelt,
másik vízzel fut tovább a folyó.
Tudom: örülni kell, s nem búsongni folyton:
Örülni, hogyha van még kis idő.
Életnek élni, nem bánkódni múlton,
felejteni, ami feledhető,
De olyan nehéz ezt megfogadni, akkor,
ha sok-sok év, mint sivár pusztaság
néz vissza rád, ha hátra nézel olykor,
és előtted nincsen, csak száraz faág.
Nem kell! Az öröm nem kötelező,de jobban érzed magad tőle.Egy csipetnyit.:)
VálaszTörlésKöszönöm hogy olvashattam a versed.
tetszett :)
VálaszTörlésÉn köszönöm, hogy olvastátok.
VálaszTörlés"Telve a füzet már ócska fél sorokkal,
VálaszTörlésszavakkal, mik semmire sem valók."
Ha már hozta neked valaki ezt az idézetet, töröld, kérlek:
"Ha a költészet nem arra való, hogy felpezsdüljön a vérem, hogy hirtelen ablakot nyisson arra, ami csupa titok, hogy segítsen felfedezni a világot, hogy árva szívemnek társa legyen a magányban és a szerelemben, az ünnepen és az elhagyatottságban, akkor mire való?"
(Gabriel García Márquez)
Keresed, vagy készen van? Eszméletlen hogy mindenre találtok idézetet! Én előbb írok valamit, mint hogy megfelelő idézetet találnék, pedig elég régóta és viszonylag jól használom a netet.
VálaszTörlésMeghatott egy pillanatra (már megint).
mint ez és már oly sok versed engem...
VálaszTörlés