Szivárvány

Fenn az égbolt hajnalonként lilásan lobog,
a napkorong vörösen kél, nem sárgán ragyog.
A Város folyton piszkosszürke benzingőzbe fúl,
hogyha pár napon keresztül a szél elcsitul.

Amikor a Nap kisüt egy hosszú köd után,
a távolban is földereng egy színes szivárvány.
Mint amikor felhőrésen a Nap átragyog,
simogatják lelkedet meg kedves mondatok.

Bár szíved már néha-néha váratlan kihagy,
s nem kapcsol, mint egykor, régen, oly gyorsan az agy,
amíg napfény felhők közül olykor rád ragyog,
addig mondod még magadról: most boldog vagyok.