Csönd

Megértjük egymást immár gesztusokból.
Tudjuk jól, a másik mire gondol.
Nem beszélünk, inkább hallgatunk.
Némán élünk, s csendben meghalunk.

Ami köztünk volt, sok nem maradt meg abból.
Az ember néha bizony arra gondol,
szebb is lehetne tán közös utunk,
akivel beszélünk, s nem csak hallgatunk.