2011. február 7., hétfő

Mintha felnőtt lennék




Teszem, mintha felnőtt ember lennék,
pedig úgy érzem magam, mint gyerek.
Megyek, mintha valahová mennék,
pedig nem tudom, hová is megyek.

Csak úgy lobog a kabátom,
arcom álarccal takarom;
oly nagyon komolynak látszom,
hogyha azt én úgy akarom!

Nem tartozik rá a külvilágra,
ha létezik még bennem a csoda;
titkon pedig most is leghőbb vágyam,
hogy szívem másnak adhassam oda.


7 megjegyzés:

  1. Néha furcsa hangulatban
    Utcát járom egymagamban...

    VálaszTörlés
  2. Remélem, sokkal rosszabbakat nem írok, bár nem mind ilyen jó.

    VálaszTörlés
  3. Nem azért mondtam, mert az eddigiek rosszabbak lennének! Tudod, hogy szeretem őket. De sokszor úgy írsz, hogy a napot eltakarja a felhő, de most (is) kibújt mögüle, és simogat a melege, fénye :-)

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.