Teszem, mintha felnőtt ember lennék,
pedig úgy érzem magam, mint gyerek.
Megyek, mintha valahová mennék,
pedig nem tudom, hová is megyek.
Csak úgy lobog a kabátom,
arcom álarccal takarom;
oly nagyon komolynak látszom,
hogyha azt én úgy akarom!
Nem tartozik rá a külvilágra,
ha létezik még bennem a csoda;
titkon pedig most is leghőbb vágyam,
hogy szívem másnak adhassam oda.
Néha furcsa hangulatban
VálaszTörlésUtcát járom egymagamban...
Ugyanaz, más szavakkal.
VálaszTörlésNagyon jó! Köszi : )
VálaszTörlésSzép.:)
VálaszTörlésEz a korszakod a legragyogóbb
VálaszTörlésRemélem, sokkal rosszabbakat nem írok, bár nem mind ilyen jó.
VálaszTörlésNem azért mondtam, mert az eddigiek rosszabbak lennének! Tudod, hogy szeretem őket. De sokszor úgy írsz, hogy a napot eltakarja a felhő, de most (is) kibújt mögüle, és simogat a melege, fénye :-)
VálaszTörlés