Tavaszváró

V 1.0

Ordítoznak a cinegék a fejem fölött, az ágon,
bár a tél még egy utolsót rúgott éjjel belénk.
Remélem, nem lesz böjtje az enyhe időnek a nyáron,
hiszen ez évben telünk eddig nem volt túl kemény.

Hosszú idő után megint csak friss hó esett az éjjel:
mára fehér lepel borít újra utcát, teret.
Szívemet nem tépheti többé a bánat sosem széjjel,
ha nem fájdíthatja senki, akit szerethetek.

Tél közepére mindig kihűl már az egész világ is,
hiszen ilyenkor még mélyen alszik mind az élet.
Ablakomban télidőben mindig csak a jég virágzik.
Sötét estéken olykor előfordul, hogy félek:

Mi lesz, ha többé sohasem jön el most már egy új tavasz,
és sohasem lesz többé még egy újabb kikelet?
De öreg szívem, ez az alattomos kerítő, ravasz
szerkezet egyre súgja agyamnak, hogy tévedek.

*******************************************************
V 1.1
Cinegék ordítoznak fölöttem, az ágon,
bár a tél egyet még rúgott éjjel belénk.
Enyheségének talán nem lesz böjtje nyáron
hisz az idő eddig nem volt nagyon kemény.

Hosszú idő után friss hó esett az éjjel:
fehér lepel borít újra utcát, teret.
Szívemet nem tépheti többé bánat széjjel,
ha nem fájdítja senki, akit szeretek.

Tél közepére kihűl az egész világ is,
hiszen alszik ilyenkor még mind az élet.
Ablakomban telente csak a jég virágzik.
Sötét estéken előfordul, hogy félek:

Mi lesz, ha nem jön el most már többé a tavasz,
és nem lesz többé még egy újabb kikelet?
De szívem, alattomos kerítő, a ravasz
mindig azt súgja agyamnak, hogy tévedek.