Máglyák

Lobogó lángok a légben.
Szikracsóva a máglya felett
fölfele száll az égben,
már a csillagok között remeg.

Nézd! Ott egy kis izzó szikra;
hogy' elszabadult! Viszi a szél!
Ha tovább szárnyal fel, a magasba,
talán a csillagokig is elér.

***
Ha a tűzbe tekintesz, láthatod ott:
ezer ősöd lelke benne lobog.
Ki az istenek tüzét a földre lehozta,
szíve szívünkkel együtt dobog.

Lánccal béklyózták sziklához,
hogy máját marja vad keselyű.
Ki az emberek közé viszi a lángot,
sorsa azóta is keserű.

A barlangoktól máglyák fénye
tartotta távol a fenevadakat,
hogy ezredek múltán butaság önkénye
vessen a tűzre könyvtárakat.

Máglyák tisztítottak égetve
bűneiktől meg embereket,
kik a sötétből a tudás fényére,
tiltott utakra merészkedtek.

"A tiltott tudást tartja magában
ez a könyv: hát tűzre vele!"
Ez lett minden diktatúrában
az önkény legnagyobb fegyvere.

A tűzőrség mindig készen áll,
hogy felégesse a gondolatot,
hogy visszaűzzön a sötét éjbe,
és elvegye tőled a holnapot.