Az este most oly lágy megint,
mint érett szőlőszemek,
Megannyi szem, mind ránk tekint.
Semmit sem felejthetek.
A szüret hangja mesze már.
A kádból a must rég kifolyt.
Kezem ügyében a pohár,
kiittam belőle már a bort.
Összefolyik a régi szüret
és egy még régebbi éjszaka,
hogy a szőlőből a tóra vittem a szüzet,
és borosan mentünk onnan haza,
és az éji tó vízében meztelen
fürödtünk, s csak a Hold dalolt,
a verandán bolondultunk szertelen,
az asztalon gyümölcs és bor volt.
A többit már tudod, hisz írtam,
egy másik este, egy más idő.
Mondjuk ki magunknak nyíltan:
elmúlt. Vissza nem perelhető?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.