vitorlázom, huhú"
Benkő Attila: Szeles idő.
Élet és Irodalom, 2011. okt. 28. p 14.
Nekidőlök a szélnek,
keményen tart.
El is engedhetném magam.
Vitorlázom egész éjjel
feledve majd
mindent, mi kísérti utam.
Elszállok egy ablak mellett,
a nyolcadik emeleten
néznek belül kerek szemek:
Apu! Mégis repülnek az emberek!
Hozzád sem térek vissza többé.
Eldobom végleg lábaim.
Emlékem majd fakulhat köddé.
Hallgass! Most is fúj a szél.
Fölkaphat megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.