Sok éve már, hogy szeméten élek.
Megcsömörlöttem tőle nagyon.
Gödrömből utat nem is remélek
kifelé. De így nem hagyhatom,
bár az ember jól élhet szeméten.
A hulladék éppen megfelel,
ha már lemondott arról, hogy éljen,
s létét féregként képzeli el.
De én nem ily életre születtem:
porban csúszni puszta létemért.
Önmagáért életünk kinek kell?
Egekre nézni, fel, az Istenért!
S hogy' is vehetne eget az számba,
kinek nincs ölelés, nincs kenyér,
vagy ha verik naponta lilára,
s nem simít, de csattan a tenyér?
S én e másik létre sem születtem,
hiszen szívem mindig jót akar.
Tenyerem csattanva sose verjen,
szeretet legyen, mi betakar!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.