2011. október 9., vasárnap

Gyermektelenül


Akkor évek óta vártam
már, mikor az álmom láttam.
Vártam már nagyon régóta,
hogy eljöjjön az az óra,
amikor majd tudni fogom,
megfogant végre magzatom.

Szívem mélyén még reméltem,
nem kell gyermek nélkül élnem,
reményem nem kell feladnom,
öregségemre lesz gyámolom,
lesz, aki majd nevet reám,
elhozza majd az unokám.

Mert az álom azt üzente,
gyermeked nem lehet egy se,
meglesz minden gazdagságod,
de sohasem lesz családod.
Megvert tégedet az Isten:
mindent adott, semmid sincsen.

Van mindenem, semmim sincsen,
mert megvert engem az Isten.
Mindenemet odaadnám,
ha gyermekem ringathatnám.
Feküdnék a puszta hóra
boldogan, ha jön az óra.

2 megjegyzés:

  1. Lufi, néhányszor írtam már ezeken az oldalakon is, hogy több a gyerekem, mint egy átlagos családban ma Magyarországon (ami nem nagy kuntst, mert az nem éri el a kettőt: 1992-ben 1.52 volt). Gyermekszám tekintetében a felső 28%-ba esett a családom 2005-2008 között (ami még mindig nem mond sokat), illetve 1994-ben a felső 4,2%-ba.
    A vers apropója, hogy a napokban olvastam egy verset, és azt szerettem volna "újra" írni. Közben valahova elkavartam az újságot, de tudom, hogy ez nem sikerült, az jobb volt. Még lehet, hogy majd egyszer megint nekiugrom a témának, mert szerettem volna egy kicsit nőibb szempontból fogalmazni. Nem nagyon sikerült az sem.

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.