Téli este. A hó csikorog a talpam alatt, ahogy lépkedek.
Most nem zavar a szívben dúló vad vihar, sem förgeteg.
Az ablakokból Karácsony fénye és az ének az égbe száll,
de jól tudom, hogy a pokol kínja ma éjjel ismét rám talál.
Én mindig tudtam, hogy másik létet szerettem volna, mint adatott,
de lemondtam róla, mert attól féltem, nem látok színes holnapot.
Azt is tudom, hogy sok olyan ember él, aki cserélne boldogan,
én meg csak évek óta nézem, ahogyan életem elrohan.
Vége az évnek. Az újabbaktól nem várok már nagy csodát.
de titkon remélem, mégis megélem újra létem mámorát.
"...de titkon remélem, mégis megélem létem legnagyobb mámorát."
VálaszTörlésitt most mire gondolsz???
Igazság szerint nem tudom. Csak arra, hogy valami rímet írjak a végére. Aztán helyettesítse be mindenki tetszés szerint. Ráadásul igen csak vázlatos az egész, az első 4 sort negyed óra alatt ötlöttem ki, aztán másnap kénytelen voltam (azaz megpróbálkoztam) valami folytatást adni neki. Azért is ilyen apró betűs, mert nem gondolom, hogy ez egy alaposan átgondolt munka (nem mintha sok másik közül mind az lenne).
VálaszTörlésNa szóval: nem tudom, gondolok-e "itt most" valamire. Maradjunk abban, hogy konkrétan nem, úgyhogy fogalmazzuk át:
de titkon remélem, mégis megérem újra létem mámorát.
És akkor most már lehet olvasható betűvel szedni, mert immár lehet nem csak vázlat.
Várhatnál még a téli hangulattal. Nem hangolódtam még a hidegre, ezért egész nap csak vacogok.
VálaszTörlésValami 4 sort kellett írnom 15 perc alatt, aztán ez az első négy lett belőle. Aztán idehaza megpróbáltam folytatni.
VálaszTörlésÉs mit szólnál, esetleg, ha befűtenél? Vagy lecserélnéd a nyári ruhát vastagabbra? :-)
VálaszTörlésFűtünk. Vastag pulcsit és nadrágot viselek. De ez még nem old meg semmit...:-(((
VálaszTörlés