Egy zsömlét ettem...

Egy zsömlét ettem, kiflit, meg egy fél liter tejet
ittam meg, kávénak reggel, s ez elég lehet,
hisz nem fogyasztok energiát, mert túl keveset
mozgok, ahhoz mérten, ami egészségesebb
lenne, hogyha tudatosabban élném életem,
s arra lennék tekintettel, amire most nem,
no meg, persze, más szempont sem elhanyagolható,
hisz a beteg polgár soha nem lesz jó alattvaló,
mert folyton lázas, feje fáj, és mindig nyavalyog,
és nem látja át magától, mily nagyszerű dolog,
ha nyugdíját a tőzsdézéstől megvédi a Párt,
s nem kell félni éhezéstől soha többé már,
hisz visszaveszi rajta majd az alumínium ipart,
veszteséggel, az igaz, de ez senkit nem zavart.
Mert olyan okos emberek vannak odafent,
akiknek az egyéni érdek csakis akkor szent,
hogyha saját káeftéjük kaphatja meg azt
a támogatást mit ugyancsak ők osztanak.

Tudjuk jól, hogy ez a csont már lerágott, nagyon,
de a tisztesség kedvéért szó nélkül nem hagyom,
hogy már minden egyes "rendszerváltás" után
új ember ül minden poszton; hogy van ez kis komám?
Megtömjük a zsebeinket azután itt a vég,
de a zsíros állásokból soha nem lesz elég
rokonnak vagy harcostársnak, ez mind egyre megy,
a lényeg, hogy harminc évre fosztunk ki benneteket.

Törvényt hozunk arról is, hogy csak mi lophatunk,
hiszen megvan hozzá a teljes kétharmadunk,
és bárki, aki szót emel, vagy kérdezni akar,
alumínium barakkban találhatja hamar
magát, hogyha nem viselkedik jól nagyon,
mert ezt a demagógiát már mégsem hagyhatom,
hogy bárki kritizálni merje, amit mond a Párt.
Nem lett ennek ötvenhat vége valaha egyszer már?