Az éjszakámat áttivornyáztam,
nem vagyok rendes ember.
Árokparton lógázom a lábam,
adósság, mint a tenger.
Megint elittam a keresetemet,
nincsen ahova menjek,
nincs ki megetesse gyerekeimet,
majd úgyis kitagadnak engem.
De nem számít most semmi se nékem,
míg fölöttem ragyog a Nap,
ilyenkor még az asszonyt se félem,
és nincs, aki boldogabb.
Ha hazamegyek a korcsma után,
rögtön az ágyba fekszem.
A családom csak bámul bután,
hogy lehet erre merszem.
Kiabál vélem az asszonypajtás
csak úgy zeng a konyha,
repül a lábos, és a postás
kérdezi, mi a gondja.
De nem számít akkor semmi se nékem,
ha fölöttem ragyog a Nap,
olyankor még az asszonyt se félem,
és nincs, aki boldogabb.
Igen életszerű-egy bizonyos réteg nap mint nap így él.
VálaszTörlésAzért nem hiszem, hogy olyan jól érzik magukat.
VálaszTörlésNem is azért élnek így.
VálaszTörlésTudom.
VálaszTörlésAz utolsó versszakra gondoltam; nem hinném, hogy olyan boldogok lennének.
igazi életkép:)
VálaszTörlés