Alszik

Bokor alatt alszik a kabát,

máma már ő sem hasad tovább.

Hideg vacogtatja fogát,

és mert leesik a hó,

a jövője borzasztó,

de álmában ő a selyembrokát.

Alszik a borosta az arcodon.

Semmit nem segíthet harcodon,

hát jobb, ha reggel megborotválkozol,

és mivel nincsen másik élet,

ez eggyel, ami a tiéd lett,

végképp megbarátkozol.

Alszik szívedben a lelkiismeret.

Túl könnyedén mondod, hogy Isten veled!

Nyisd fel szemedet, és megláthatod:

bár szabadulni vágy az elme,

hisz' benne a lét minden fertelme;

értelmetlen lesz minden dacod.

Alszik most a szenvedés, meg a kín.

De valahol most is véres lett a sín.

Minden napra jut egy "most már nincs tovább",

és bár eszed sosem volt sok néked,

és más életét semmire véled,

nem játszhatod a gyanútlan ostobát.