Bartók utcai fák!
Húsz évet éltem köztetek,
de most már nincs tovább,
alighanem elmegyek.
Bartók utcai fák!
Vagy három métert nőttetek.
Anyámat vitte a rák,
s csak mozdulatlan néztetek.
Bartók utcai fák!
Ti annyi mindent láttatok.
Szálltak szomorú imák,
és fohászok alattatok.
Bartók utcai fák!
Túléltetek fehér lovat,
hiába tört az ág,
egy talpalatnyi föld maradt.
Bartók utcai fák!
Az életünk, lám elrohan,
és folyton bánat rág,
miért nem élünk boldogan.
Bartók utcai fák!
Foltokban hámlik kérgetek.
Míg fűrész foga nem vág,
rám mindig emlékezzetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.