Néha, ritkán, van olyan érzésem,
hogy a világ vesztébe rohan.
Eltöprengek ezen a kérdésen,
számolgatom, nekem mennyi van:
vár-e addig reám még az én halálom,
vagy a véget én már meg nem látom?
Beteg ez a világ! De beteg sok lélek!
Én is beteg vagyok, a haláltól félek.
Nem tudom, hogy mit lehetne tennem,
hogy a véget elkerüljük, mind.
Sok kérdés fogalmazódik bennem,
a kérdőjel görbén rám tekint.
Hogyan is jutottunk a vég közelébe,
merre lelhetne az ember menedékre?
Sok-sok ember kiált: a vég nyakunkon van!
Senki nem figyel rá. Köztük vagyok magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.