Sötét éjszakán

Az éjszaka sötét.
Hiába tépi szét
A sűrű ködnek fátyolát a szél.

Csak néhány lámpa ég,
és felhős fenn az ég,
és eltakarta mill'jó mécsesét.

Messze még a nyár,
és most éjfélre jár,
de szívünk egyre új tavaszra vár.

De hosszú még a tél,
s az ember szinte fél,
nem jön tavasz, és nem nő zöld levél.

Ha olvad majd a jég,
és kék lesz fenn az ég,
a friss remény is visszatérhet még.