2012. október 11., csütörtök

Kitántorogni?



Soha nem éltem életem
rossz körülmények között,
hát nem csoda, hogy a félelem
most a szívembe költözött.

A házam majd a bank viszi,
és nem tudom, mit tegyek,
ez hozta – elmém úgy hiszi –
rám a rettenetet.

Hosszú, hosszú éveket
töltöttem munkával én,
de fizetésből öt gyermeket
itt nevelni nincs remény.

Így szorultam rá a hitre,
jobb lesz még talán,
kölcsönt kértem kenyérre, vízre,
ostobán és bután.

Most, hogy nőtt a részlet újra,
jövőnk ismét sötét:
hogy rátaláljunk járható útra,
az életünk a tét.

Nem döntöttem, de meglehet,
hazámból elmegyek,
mert jól nem éltem az életet,
de itt rosszabb még lehet.

Akad talán a világon hely,
ahol munkából még tudok
megélni. Majd más nyelveken
írom meg a holnapot.

És ha úgy döntök, hogy itt hagyom
ezt a bűzhödt kócerájt,
nem érdekel majd nagyon,
hogyan választasz magadnak királyt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.