Kitántorogni?

Soha nem éltem életem

rossz körülmények között,

hát nem csoda, hogy a félelem

most a szívembe költözött.

A házam majd a bank viszi,

és nem tudom, mit tegyek,

ez hozta – elmém úgy hiszi –

rám a rettenetet.

Hosszú, hosszú éveket

töltöttem munkával én,

de fizetésből öt gyermeket

itt nevelni nincs remény.

Így szorultam rá a hitre,

jobb lesz még talán,

kölcsönt kértem kenyérre, vízre,

ostobán és bután.

Most, hogy nőtt a részlet újra,

jövőnk ismét sötét:

hogy rátaláljunk járható útra,

az életünk a tét.

Nem döntöttem, de meglehet,

hazámból elmegyek,

mert jól nem éltem az életet,

de itt rosszabb még lehet.

Akad talán a világon hely,

ahol munkából még tudok

megélni. Majd más nyelveken

írom meg a holnapot.

És ha úgy döntök, hogy itt hagyom

ezt a bűzhödt kócerájt,

nem érdekel majd nagyon,

hogyan választasz magadnak királyt.