Örvényben

Megírtam már márciusban,

hogy milyen sors vár reám.

Eltelt fél év és azóta

Sem nyílt mosolyra a szám.

Ami akkor távoli volt,

Nem több, mint egy fikció,

Itt dörömböl az ajtómon,

holnap az lehet való.

Végül elkapott az örvény:

minket is sodor az ár;

szorít, nem enged a törvény,

énreám is utca vár.

Van még kettő, három napom,

hogy tehessek ellen,

úgy gondolom, hogy nem hagyom,

de kinek van fegyvere?

Nincsen pénzem és a jó bank

a lakásomat viszi.

Nem vagyok az, aki holnap

még a szebb jövőt hiszi.