kis szobám üres és sivár.
Sötét az éj, és nagyon úgy fest,
hogy rám majd a semmi vár.
Ölelj át engem, kérlek!
Egyedül nagyon félek,
mert szívemben támad a tél,
és mire virrad az éj,
csak csontomon játszik a szél.
A nappalnak vége, leszállt az est,
éjsötét árny fedi arcom.
Sehol sincs fény, és nagyon úgy fest,
hogy elvesztettem harcom.
Ölelj szorosan, kérlek,
hogy ennyire mégse féljek!
Ha támad a tél,
mire virrad az éj,
félek, elfúj a szél.
A nappalnak vége, leszállt az est,
a külvilág hideg, sötét.
Dermed a lélek és borzong a test,
mert a Hold sem járja körét.
Ölelj meg engem, kérlek,
hadd melegedjen a lélek,
mert támad az éj,
közelít a tél,
és szerte fúj minket a szél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.