Az
égre keltek fénylő csillagok.
A
napkorong a domb mögött leszállt.
Forró
szívem hű szívedre ott
úgy
álmodtam, végre rátalált.
Nagyobbat
senki nem tévedhetett:
mire
lehullt az első levél,
tán
vihar volt, ami kerekedett,
messze
fújt tőlem az őszi szél.
Az
égen most is izzó csillagok
fénylenek
fenn minden éjjelen.
Néhanapján
arról álmodom,
rám
találhat még a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.